Kerekesszékből hajóba – Interjú Lörincz Krisztivel

Bizony, bizony néha napján feltűnik egy kerekesszék a stégen a Csepel Evezős Klubban és egy ritkán látott furcsa hajóban evez valaki.

De ki is ő, és mit is csinál, mire készül Klubunkban Karácsonyi Zsolttal, Lőrincz Kriszti paraevezős, világkupa 6.  és világbajnok 12. helyezett

-M: Már egy ideje lejársz a Csepelbe, mégsem tudja senki, hogy ki is vagy valójában…

-Kriszti: Lőrincz Kriszti vagyok, kerekesszékes evezős, és a paralimpiai pótkvalifikációra készülök Karácsonyi Zsolttal…

– M: Mikor is lesz pontosan?

– Kriszti: Április 21-23, Gavirate, Olaszország

-M: Hogyan és mikor sérültél meg, csak pár mondatban le tudod írni?

– Kriszti: 2005-ben volt autóbalesetem. Előzés közben lenyomtak az útról, majd jött a borulás és pörgés minden irányban. Semmim nem tört, csak a gerincem. Jobban is végződhetett volna… meg rosszabbul is… J

– Milyen sportokat űztél az evezés előtt, ha jól tudom síeltél?

– Kriszti: A balesetem előtt semmit nem sportoltam versenyszerűen, majd a baleset után az erősödés volt a fő cél. 6 évig éltem Olaszországban, 50 km-re az egyik síparadicsomtól, így adta magát az alpesi sí. Szlalom és óriás számokban versenyeztem, majd egy edzés közben eltörtem a vállam. Utána a versenyzés már nem volt ugyanaz, így sportágat váltottam. Elkezdtem az ülő sífutás-biatlont. Senki nem csinálta előttem Magyarországon, sajnos utánam sem… Itt volt egy pár nagyon jó eredményem (Francia bajnokság 1. hely, Német bajnokság 3. hely, Olasz bajnokság 2. hely), majd a garázsban lévő tárolómból ellopták a sízsákomat az összes lécemmel (2 pár versenyléc, carbon botok és több edzőléc). A sífutás nyári kiegészítése vezetett az evezéshez 2 évvel ezelőtt. Mindemellett 4 éve wakeboardozok (főleg Omszk és Kecskemét), de ez csak szerelem, hobby szinten. És néha letekerem a félmaratont és a maratont Budapesten edzésképpen.

– M: Hol laksz, mióta evezel, mivel foglalkozol, amikor éppen nem sportolsz?

– Kriszti:Budapesten a 13. kerületben élek egyedül, a szüleim és a családom Kiskunfélegyházán laknak. Részmunkaidőben HR asszisztensként dolgozom, emellett egy multinál tanítok olaszt angol nyelven. Időnként tolmács és fordító munkáim is vannak.

Az evezést a PetőSE-ben kezdtem, de ott nem tudták vállalni a versenyre való felkészítésemet, így váltanom kellett. 1,5 évig Mosonmagyaróvárra jártam át heti 3-szor és Székely Istvánnal készültünk a 2015-ös VB-re és VK-ra az MVSE színeiben, végül pedig tavaly novemberben a Csepel EK-hoz igazoltam külső kényszerítő körülmények miatt.

 

– M: Pista bácsi egészségügyi problémái miatt kerültél Csepelre. Kerestél meg más egyesületeket is?

– Kriszti: igen és bármilyen meglepően hangzik is, Karácsonyi Zsoltin kívül egy edző sem vállalt el, talán picit félnek az emberek a kerekesszékemtől és az ezzel járó plusz munkától, mivel a hajót és a lapátot nem tudom levinni a stégre… Szóval egyik pesti egyesületnél sem tudták, vagy akarták vállalni a felkészülésemet. Régebben is megkerestem Zsoltot hogy legyen a felkészítőm, de akkor még sem adaptív hajó, sem lapát nem volt Csepelen, így ő akkor nem tudott vállalni.

– M: Hogyan ismerkedtetek meg?

– Kriszti: 2014-ben a kategorizálásom alkalmával találkoztunk először Gavirateban, Olaszországban, az ő sportolóit is ott és akkor kategorizálták. Ezek után pedig többször utaztunk együtt versenyekre,pl tavaly ő Tóth Balázsal világbajnok lett, INAS kategóriában, én még az MVSE színeiben Pista bácsival indultam a VK-n, ahol 6. lettem. A helyszín ugyanaz volt Olaszországban.

-M: Azon kívül, hogy le kell vinni a hajódat és a lapátokat a stégre, milyen plusz segítség kell a telepen?

– Kriszti: a stégre való lejutásnál kell még segítség, mert nem akadálymentes. Sajnos az öltöző sem az, így az ottani lépcsőn is kell egy segítő erős kéz. Lefelé már leugratok. Szerencsére Zsolti nem az a típus, aki megijedne az ilyen típusú „munkától”…

– M: Csepelen segítettek?

– Kriszti: Rengeteget, az első perctől kezdve. Szinte ugranak a szabadidősök, versenyzők, gyerekek nagyon jó érzés, hogy ennyire figyelmesek és segítőkészek.

-M: …és természetesen a parton nem kisebb nevek figyelnek,  mint Melis Zoli bácsi, Fáth András mesteredző, Bene Lacibácsi, Pergel Laci, akik nem most kezdték a szakmát..

-Kriszti: huh, hát az elején furcsavolt, hogy nem mondtak semmit csak néztek, de az a csontomig hatolt, amikor eleveztem a csepeli stégek előtt, motiváló az biztos. Zsolti ebben is sokat segített, ha lehet úgy fogalmazni, „tolmácsolta a nézést” hiszen ő itt nőtt fel, tudta mit mikor kell mondani, és legfőképp hogyan, hogy a kellő célt elérje.

-M: és elérte?

– Kriszti: igen, nagyon figyelek arra, amit mond, és amit tanácsolnak a többiek. Azt szeretné, hogy jobb legyek és élvezzem az evezést. Ráébresztett, hogy sokkal többről szól az evezés és nagyon az elején járok.

– M: Ennyi munka mellett mikor jársz edzésre?

– Kriszti: Szerencsére Zsolti (Mofli) nagyon rugalmas, és közel lakik a telephez. Hétköznap szerda és péntek délután kettő óra körül érkezek (ez kicsit munkafüggő). Így én végzek is az edzéssel akkorra, mire a nagy tömeg megérkezik a Dunára. Így nem zavarjuk egymást. Illetve vasárnap délelőtt járok még le edzeni. Minden hétköznapi vízi edzést egy súlyzós kondi követ a 13. kerületben.

-M: Jól sikerült a felkészülés?

– K: Igen, teljesen máshonnan közelítettük meg az evezést, sokat beszélgettünk, a magánéletemben alapvető változások történtek, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem amióta dolgozom és Csepelen evezek. Jobban tudok figyelni magára az evezésre és Moflira, aki folyamatosan magyaráz…:D

-M: esélyek?

-K:Mindent meg fogunk tenni, hogy méltóképpen képviseljük hazánkat és legjobb formámat fogom hozni, aztán meglátjuk mire lesz elég.:D